ingatlanLÁZ

2018.feb.27.
Írta: haz alom 1 komment

Magyar falra magyar fotót?

Egy jól megválasztott budapesti utcarészletről készült fotó legalább olyan jól mutathat a nappalinkban, mint a sablonos Eiffel-tornyos párizsi hangulatkép.

Mostanában több blogbejegyzést is olvastam arról, hogy mennyire fontos (és milyen ritka!) az egyediség, az eredetiség az otthonunk berendezésénél. Nagyon megörültem ezeknek a posztoknak, mert az elmúlt időszakban – igaz, kicsit másképp, de nálunk is előjött ez a téma.

Túl vagyunk a lakásunk eladásán, az új házunk felújításán, a költözésen, a kipakoláson, és végre eljutottunk a legjobb fázisba: dekorálunk.  Bevallom, én az elejétől kezdve ezt vártam a legjobban…

A frissen festett falak szinte kiáltanak képek után, így az utóbbi hetekben elsősorban ezeket a dekorációkat nézegettük a különböző lakberendezési üzletekben.

A kínálat több szempontból is lesújtó. Hogy miért? Egyrészt azt tapasztaltuk, hogy elég silány minőségű a képek nagy része: ócska, műanyag keret, farostlemezre fóliázott és már az üzletben felpöndörödő fotók, ha pedig vászonkép a kiszemeltünk, akkor abban a szerencsében is részünk lehet, hogy megszámolhatjuk a pixeleket.

Másrészt… és ezen pöccentünk be igazán, az a fantázia és eredetiség teljes hiánya. Ezeket láttuk:

  1. Feliratok mindenhol. Home, sweet home. Welcome. Ha esetleg nemzetközi vendégsereg érkezne... Persze, vannak magyar feliratok is, ezek általában instant életbölcsességek. „Ami megy, engedd el, ami jön, fogadd el!” Mondjuk ennél majdnem elcsábultam, mert el tudtam volna képzelni a WC-be…
    homesweethome.jpg
  2. Buddha, Buddha. És még több Buddha.  Érzésem szerint a hazánkban élő buddhisták fejenként egy komplett galériát be tudnának rendezni, annyi van belőlük.

  3. Két kiló színes festék egy nagy vásznon sok pénzért – már egy barkácsáruházban is vehetsz nonfiguratív festményt a nappalidba.

  4. A konyha és az étkező sem maradhat ki. Jellegzetes és roppant egyedi témák: kávészemek, pipacsok, semmitmondó tájképek (akár a Windows-háttérképek a 2000-es évek elején: zöld mező, kék ég, egy-két lombos fa).
    kave.jpg
  5. Eiffel-torony, jellegzetes san francisco-i utcarészlet, felhőkarcolók New Yorkból. MIÉRT? Miért jó egy kinagyított képeslap a falra? Szép lesz? Nem. Drága? Igen.

    parizs.jpg

Ezen a ponton gondolkodóba estünk, és egy szombati budapesti séta után rájöttünk, hogy rengeteg gyönyörű, szeretnivaló utcarészlet, apró kis csoda van fővárosunkban is, a lélegzetelállító fekvésről, kilátásról nem is beszélve.  De ne legyünk vízfejű fővárosiak: legalább ennyi megkapó látványban lehet részünk az ország más tájain is – legyünk büszkék rá, és merjük megmutatni az otthonunkban is!

dsc_0803.JPG

dsc_0850.JPG

dsc00402.JPG

Őszintén hiszem, hogy egy Magyarországon készült, Magyarország „csodáját” ábrázoló, igényes, nem képeslapra hajazó  fotó is az otthonunk éke lehet – legyen a lakásunk bármilyen stílusú.

Szóval kedves Olvasóim, nagyra értékelem a véleményeteket a panellakásokról és az ingatlanügynökökről, de az is érdekelne, hogy kitennétek-e a falatokra jellegzetes magyar tájat, hazai épületeket ábrázoló képet?

Van képed hozzá? :)

Menő vagy ciki a panel?

Jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha ott akar élni, ahol Vágásiék laktak!

Az ingatlanpiac jelenlegi helyzetét látva számomra kicsit meglepő, hogy milyen nagymértékben drágultak a panellakások árai - ráadásul sok ingatlanszakértő úgy véli, egyelőre semmi jele annak, hogy ez a folyamat megállna vagy legalábbis mérséklődne.

A legdrágább ingatlanok a Vizafogón és Gazdagréten találhatóak, ahol a panellakások átlagos négyzetméterára tavaly meghaladta a 400 ezer forintot.

A Vizafogón és Gazdagréten 2016-ban még átlagosan 376 000 forint, illetve 357 000 forint volt a lakótelepi lakások négyzetméterára, 2017-ben azonban az átlagárak elérték a 417 000, illetve a 411 000 forintot is.

Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy megértsük, hogy miért épp ez a két lakótelep a legdrágább – elvégre mindenki szeretne a Duna-part közelében élni, de a gazdagréti gyönyörű panoráma is komoly vonzerő lehet. A Szomszédok-romantikáról már nem is beszélve. :)

panel.jpg

forrás

A viccet félretéve, nézzük meg, miért gondolhatják sokan úgy, hogy érdemes panelba költözni!

  1. Szuper infrastruktúra. A lakótelepek környékén minden megtalálható, ami a hétköznapokhoz kell: üzletek, bölcsik, ovik, iskolák, játszóterek, kutyafuttatók, sportpálya…
  2. Jó tömegközlekedés. Ahol ilyen sok ember él együtt, ott nem is kérdés, hogy legyen-e buszmegálló.
  3. Panelprogram. Ahol már megvalósult, ott azért, ahol még nem, ott pedig előbb-utóbb megtörténik. J A legtöbb házon korszerűre cserélik a nyílászárókat, a fűtési rendszert, ami jelentősen csökkenti a rezsiköltségeket.
  4. Fény. A panellakások általában világosak, a szerencséseknek pedig bónuszként ott a panoráma is.
  5. Biztonságérzet. Sokan szoronganak, félnek egyedül, nekik megnyugtató, hogy a falakon túl is laknak emberek. :)

Az éremnek persze két oldala van, úgyhogy egy csomó ellenérvet is fel lehet sorakoztatni. A korrektség kedvéért következzenek tehát ezek:

  1. Túl meleg van. Sokunknak alapélmény, hogy egy panellakásba belépve azonnal melegünk lesz. Nyáron akár 30 fokosra is melegedhet egy-egy otthon, és sajnos az éjszakák sem hoznak enyhülést. A távfűtés viszonylag drága és elég nehezen szabályozható – sok paneltulajdonos télen az utcát fűti, mert nem bírja a 24-25 fokos száraz levegőt.
  2. Ha nem tetszik az elrendezés, nehéz variálni. Ezeket az otthonokat a „szocialista embertípus” számára tervezték: otthoni főzőcskézés helyett üzemi koszt, gyerekzsúr helyett örsi gyűlés a suliban, vendégség helyett mozgalmi élet. Nincsenek igazán jó méretű közösségi terek.
  3. Sosem vagy egyedül – ez kedvesen hangzik, ha épp magányosnak érzed magad, de idegesítő, ha arról van szó, hogy kottázod, melyik szomszéd mikor húzta le a vécét, vagy naprakész vagy abban is, hogy épp min megy a balhé a melletted lakó családban.
  4. Korszerűtlen. A fogyasztói társadalomnak "hála", ma jóval több a cuccunk, mint azokban az évtizedekben, mikor ezeket a házakat tervezték. Ha panelban élsz, kell némi kreativitás ahhoz, hogy mindennek helyet találj. Ha összejön a dolog, szuper, de a legtöbb esetben zsúfolt, jól megpakolt szobák jellemzik a magyar panellakásokat.

Kedves Olvasó, Neked mi a véleményed? Érdemes panellakást venni 2018-ban, vagy nem érdemes bedőlni a trendeknek?

Tavasz, én már nagyon várlak!

Bár még előttünk a február, semmi akadálya annak, hogy belopjunk egy kis napsugaras hangulatot az otthonunkba.

Az idei tél a bolondját járatja velünk. Egy kis hó, aztán másnap szikrázó napsütés, kemény mínuszok helyett enyhe idő. Egy kezemen meg tudom számolni, eddig hányszor ébredtünk igazi, zúzmarás, hideg téli reggelre. A kertben elkezdtek kibújni a hagymások, néhány bokor teljesen megszédült, és rügyezni kezdett, a szemfülesebbek ráadásul azt is nyugtázhatják, hogy egy csomó bogár áttelelt. Tegnap farkasszemet néztem egy léggyel a tornácon. Határozottan természetellenesnek éreztem. :)

Nem tudom, hogy az ajándékba kapott januári tavasz miatt, vagy azért, mert a karácsonyi „díszparádé” után mindig kopárnak érzem az otthonunkat, de valahogy elkezdtem arra vágyni, hogy belopjam a napsugaras hangulatot a házba is.

Sokan, akik el akarják adni az ingatlanjukat, beleesnek abba a hibába, hogy már egyáltalán nem törődnek azzal, hogy az otthonuk hivogató és barátságos legyen. Vagy ki tudja, talán sose volt érzékük az ilyesmihez - ez is előfordulhat, elvégre nem vagyunk egyformák. :)

Nos nekik, és mindenkinek, aki vágyik egy kis örömteli szemtornára, következzék néhány inspiráló fotó! 

Ha a kopár kert látványád szeretnéd ellensúlyozni, vagy csak túl hosszú lenne egy motivációs idézet, válaszd ezt a megoldást:

koszoru.jpg

A bojtok most nagyon menők: táskán, cipőn, ruhán... akkor miért ne lehetne velük az otthonunkat is díszíteni? Ez a dekoráció ráadásul kimondottan praktikus is: nemcsak felhasználhatod végre az évek óta egyik fiókból a másikba  pakolt "egyszer kötök egy szép sapkát" jeligéjű fonalakat, de egy ilyen dísz ápol és eltakar. Korábbi szög helyét. Falra kent céklapürét. Gyerek kéznyomokat. Bútorcipelésből visszamaradt csíkokat a lépcsőfordulóban (ó igen, nemrég költöztünk...).

bojtok.jpg

Tulipánt vagy más virágcsokrot már pár száz forintért beszerezhetünk a szupermarketekben. Vagy reménykedünk, hogy egy szerettünk olvassa ezt a posztot, és vesz nekünk egy csokor virágot. :) A citromnak pompás illata van, gyönyörű színe, és egy füst alatt a család immunrendszerének erősítését is megoldhatjuk vele. Igazi win-win szituáció. 

tavaszi_hangulat2.jpg

 A végére hagytam a legtriviálisabb ötletet, ami egyúttal az egyik kedvencem. Nem kell hozzá más, csak néhány ág aranyeső, ami a meleg szobában, vázába téve néhány nap alatt kivirágzik. Instant tavasz télvíz idején. 

aranyeso.jpg

 A húsvét bőven odébb van még, úgyhogy a nyuszikás – báránykás - tojásos dekorációs őrület még olyannak tűnne, mint a svéd lakberendezési áruház karácsonyi árukészlete októberben. A tavaszt azonban becsempészhetjük az otthonunkba, a virágok és a színek mindig aktuálisak, nem mellesleg a téli depresszió elűzésében is segítenek. 

A képek forrása a pinterest.

Te sem bírod az ingatlanturistákat?

Akkor elárulok egy trükköt, amivel távol tarthatod őket magadtól!

Amikor eldöntöttük, hogy eladjuk a lakásunkat, többek között az is eszünkbe jutott, hogy milyen nehéz lesz majd állandó készenlétben állni. Mindig rendet tartani. Minden reggel elmosogatni munkába indulás előtt. Mindig friss virágot tenni a vázába. Mindig időben kimosni, hogy ne nézzen senkire szemrehányóan egy nagy kupac szennyes a fürdőben. Mindig elpakolni a tiszta ruhát. Elhatároztuk ugyanis, hogy kellemes, rendezett, tiszta otthonban fogadjuk majd lehetséges vevőinket. Persze tudom én, hogy vannak olyanok, akiknek nem esik nehezükre, hogy állandóan olyan rendet tartsanak, mintha épp magazinfotózásra készülnének, de sajnos én egyértelműen a MÁSIK típusba tartozom. :)

Sajnos ez nem az előző lakásunk. :) 

Hogy miért nem akartunk hadiállapotot a lakásba? Minket is zavart, amikor ingatlankeresésünk során olyan házba léptünk be, ahol pillanatokon belül megtudtuk, hogy valakinek van pink színű tangája a családban (az összes kimosott fehérnemű ott volt a kanapén), a mosogatóban hegyekben állt a piszkos edény, a terasz meg tele volt mindenféle kacattal. Azt nem mondanám, hogy képesek lettünk volna emiatt nem megvenni egy amúgy minden szempontból megfelelő ingatlant, de én hiszek benne, hogy tudat alatt az ilyen apróságok is számítanak.

Ha jól érzem magam egy térben, akkor nagyobb eséllyel képzelem el, milyen jó lenne itt lakni…

A másik problémám tulajdonképpen az ingatlanosok és az eladók közös rémálma volt. Tudtam, hogy viszonylag rövid időn belül kiütést fogok kapni az ingatlanturistáktól. Azoktól, akik nem komoly vevők, inkább csak a kíváncsiságuk hajtja őket. Azt még el tudtam fogadni, hogy a lakásunk értékesítéséig én leszek a takarítónők gyöngye, de hogy mindezt olyanokért tegyem, akik csak nézelődnek, és talán majd egyszer (egy másik életben) rászánják magukat egy adásvételre, az elfogadhatatlannak tűnt. Lusta vagyok vagy türelmetlen, esetleg mindkettő. :)

Mindesetre arra jutottunk, mi csak komoly vevőket szeretnénk beengedni a lakásunkba. És hogy ezt hogyan értük el? Videót készítettünk a saját eladó lakásunkról, amit feltöltöttünk a legnagyobb videómegosztó portálra, megosztottunk a facebook-on, és belinkeltük a hirdetés szövegébe.

És bejött. Hogy miért éri meg videót forgatni az eladó lakásról?

  1. Nem jönnek az ingatlanturisták. Nekik elég a videó.

  2. Kivétel nélkül komoly érdeklődők jelentkeztek, akiknek már volt előzetes információjuk, képük a lakásról, hiszen egy virtuális sétát már tettek benne.

  3. A környéken más nem hirdetett videó segítségével – kitűntünk a tömegből. 

  4. A videóban meg tudtuk mutatni mindazt, amit értéknek tartottunk a lakásunkban. Persze ugyanezt le lehet írni, le lehet fotózni, de a mozgóképes tartalom mindig ütősebb.

  5. Mi fájó szívvel váltunk meg a kecótól. Egy ingatlanvideó még nosztalgiázásra is jó. :)

     +1: 10 nap alatt eladtuk a lakásunkat.

Nem is értem, miért nem inkább így csinálja mindenki…

Öt idegesítő ingatlanos, akiket jobb, ha elkerülsz

Bár sok a jó szakember, az sose jó, ha az ingatlanos arrogáns. Vagy nem veszi fel a telefont. Vagy atomrészeg.

Az ingatlanosokról rengeteg sztereotípia kering az interneten és a „való világban” egyaránt. Mostoha szakma az övék: bár sokan igénybe veszik a szolgáltatásaikat, mégis rengetegen szidják őket. Az eladó azért, mert jutalékot kér és kap, ráadásul nem is keveset, és ez különösen akkor tud idegtépő lenni, ha nehezen megy el a lakás. A vevő meg azért, mert nem a megfelelő házakat mutatja, ráadásul árban följebb megy, mint amit megbeszéltünk…

Mi úgy döntöttünk, hogy a saját lakásunkat ingatlanos nélkül adjuk el, de ezt azért alapos tájékozódás előzte meg. Néhány hónappal korábban járt nálunk ingatlanos, aki felmérte a lakásunkat, és elárulta, szerinte mennyiért menne el. Végül nem vettük igénybe a szolgáltatásait, de egy csomó ingatlaneladással foglalkozó cikket olvastunk a neten, mert semmiképp nem akartunk amatőrnek tűnni.

rossz_ingatlanos.jpg

Ingatlanosokkal azonban rendszeresen találkoztunk, hiszen – ahogy már korábban is írtam – lelkesen nézelődtünk, keresve új otthonunkat. Be kell vallanom, a sok jól felkészült szakember mellett azért voltak néhányan, akik próbára tették a türelmünket.

  1. Nő, rikító színű autóval. Ez utóbbi azért lényeges, mert sajnos 3-szor is belefutottunk (pocsék a névmemóriám, és a helyszínre nem mindig az jött, akivel telefonon korábban egyeztettem), és a találkahelyre érkezve már a parkolóban kiszúrtuk. Hogy miért nem bírtuk? Képtelen volt elfogadni, ha egy ház nem tetszett nekünk, márpedig egy ingatlanosnak nem az a dolga, hogy mindenképp rávegyen bennünket arra, hogy az éppen megtekintett ingatlant vegyük meg. Ő csak lehetőséget teremt erre. Én ott kaptam fel végleg a vizet, amikor egy családi házban azt bizonygatta a férjemnek, hogy majd idővel meg fogja szokni, hogy mindig beveri a fejét a lépcsőfeljárónál.

  2. A késős típus. Ebből sok volt, ami azért problémás, mert a vevők szeretnek egymás után több címre is kimenni, így ha az első helyen megcsúsznak, az kész káosz lesz néhány óra múlva…

  3. Aki sose veszi fel a telefont, és nem is hív vissza. Vele személyesen nem sikerült találkozni.

  4. A tájékozatlan. Azt mondja, le van szigetelve a ház, a tulaj helyesbít. Közli, hogy a konyhabútor benne van az árban, a tulaj szerint meg alku tárgya.

  5. A végére hagytam a kedvencemet: a részeg ingatlanost. A ház előtt találkoztunk. Kiimbolygott a kocsiból, bemutatkozott, kapásból átváltott tegezésbe, majd benyitottunk a kapun. A bérlő 4 és 6 év körüli gyerekei gyanútlanul a kertben játszottak. Néhány pillanat múlva sokkos állapotban futkároztak körbe-körbe, mivel egy rákvörös fejű, pálinkaszagú bácsi fogócskázni akart velük. Mikor beléptünk a házba, az ingatlan bemutatását egyetlen mondattal elintézte: „Hát, itt azért el lehet szöttyögni.” Villámgyors megtekintés, a bérlő közben kicsit sem diszkréten hajba kap az ingatlanossal, majd ismét a kapunk kívül találtuk magunkat. Emberünk megkísérelte az adatlap kitöltését, elkérte a „kukackámat”, hogy majd arra küldi a további hirdetéseket. Itt már nagyon röhögtünk, emailt pedig azóta se kaptunk. De nem is baj.

A szerzőről

Bulvársztorikra ne számíts, de ígérem, őszinte vagyok. :)

A főváros egyik peremkerületében élek férjemmel, egy gyönyörű, tornácos kertes házban. Évek óta kommunikációval foglalkozom, írok, szerkesztek, javítok, ötletelek – mikor mire van szükség.

A lakberendezés, az otthonteremtés művészete mindig is érdekelt. Ha belegondolunk, tulajdonképpen ez is kommunikáció: a terekkel éppúgy üzenni lehet, mint a szavakkal, gesztusainkkal.

2017 tavaszán nagy fába vágtuk a fejszénket, hosszas keresgélés után beleszerettünk egy házba, lefoglalóztuk, majd hazaérve megállapítottuk, hogy 19-re húztunk lapot. A saját lakásunkat még meg sem hirdettük, de máris elköteleztük magunkat az eladóink felé. Ekkor elővettük minden tudásunkat – a hobbi lakberendezős „mániámat” éppúgy, mint a férjem televíziós tapasztalatait, illetve mindkettőnk kommunikációs „arzenálját” - , utánajártunk a külföldi trendeknek. Elhatároztuk ugyanis, hogy mi ingatlanos nélkül, nagyon gyorsan (tudtuk, hogy hamarosan a teljes vételárat produkálnunk kell az eladóknak) fogjuk eladni a lakásunkat, ráadásul annyiért, amennyiért mi szeretnénk.

Mivel addigra már hónapok óta nézelődtünk, láttunk ezt-azt az ingatlanpiacon. Elkeserítő volt olyan otthonokban járni, amelyek vagy tele voltak pakolva mindenféle lim-lommal, ettől zsúfoltnak és kicsinek tűntek, vagy áporodott, rossz szagot árasztottak. Volt még egy variáció is: ez volt a büdös és kacatokkal teli kecó, én ezt utáltam a legjobban.

ablakok.jpg

forrás

Ki tudja, melyik ablak milyen otthont rejt...

Ingatlanosból is láttunk mindenfélét, elég nagy a merítés ebben a szakmában. Személy szerint semmi bajom nincs az ingatlanosokkal, kétségkívül vannak jó szakemberek közöttük is, de mi sajnáltuk a jutalékot tőlük. Ez van, lehet minket utálni érte…

Számunkra is meglepő volt, de 10 nap alatt eladtuk a lakásunk. A mai napig emlékszem arra a vasárnapra, mikor kezet fogtunk az üzletre a vevőinkkel. Magamban végig azt mondtam, ezt nem hiszem el…

Azóta túl vagyunk egy költözésen, házfelújításon, bevackolódtunk, már szerencsére sehol egy banánosdoboz, és élvezzünk az új otthonunk minden szegletét. Bennem már csak egy dolog motoszkált, folyton arra gondoltam, milyen jó volna egy blog, ami arról szól, hogyan is érheted el, hogy az álomotthonodban élj. Úgy látszik, ez a mai, havas januári délután kellett ahhoz, hogy bepötyögjem az első bejegyzést. :)

Még egy csomó más poszt van  tarsolyomban, többek között az is, hogyan adtuk el a régi kecónkat. Ha van kedvetek, tartsatok velem!

süti beállítások módosítása